A családom -kielijuttu

Unkarissa (ja suomessakin) joistakin sukulaisista käytetään lyhyitä sanoja tai helpohkoja yhdyssanoja, joiden kääntäminen toiseen kieleen saattaakin olla mutkikkaampi tai vaatia selityksen. Esimerkiksi isoäidinäidinäidinäiti on unkariksi szépanya (ja miespuolisesta sukulaisesta vastaavasti szépapa).

Sitten on sanoja tai vaikkapa niiden taivutettuja muotoja, joita eri puolilla Unkaria (ja eri sukupolvissa) pidetään eri tyylisinä. Jos minä haluan puhua äidistäni ja isästäni sanon aina anyukám, apukám, mikä olisi suomeksi äiskäni ja iskäni. Anyám ja  apám, eli ”yksinkertaiset” äitini ja isäni kuulostavat minun ja monen tuttavanikin korvissa kylmiltä ja mielestämme kuvaavat suhdetta vanhempiin viileänä. Muualla Unkarissa tai eri sukupolvissa näitä saatetaan pitää kuitenkin ihan neutraaleina sanoina.

Kääntäjille aiheuttaa usein päänvaivaa unkarin testvér ’sisarus’ sana, jota unkarissa käytetään ahkerasti myös yksikössä. Kun unkarilainen sanoo vaikkapa, että csak egy testvérem van ’minulla on vain yksi sisarus’, ei voida tietää, onko hänellä sisko vai veli. Siskoista ja veljistä taas puhutaan heti tarkoilla sanoilla eli kerrotaan, ovatko he pikku- vai isosiskoja tai -veljiä (húg, nővér, öcs, báty).

Ulkounkarilaiset käyttävät myös sellaisia sukulaisia tarkoittavia sanoja, joita valtion rajojen sisällä asuvat eivät välttämättä tunne ollenkaan.

Tänään tekstimme avulla tutustumme tärkeimpiin ja tunnetuimpiin sukulaisten nimityksiin.

A családom

A szüleim Szegeden laknak. Anyukám 81, apukám 87 éves. Én Finnországban dolgozom, de igyekszem gyakran hazajárni. Szerencsére szüleim a korukhoz képest jó kondícióban vannak. Körülbelül háromnaponta szkájpolunk velük. Mindig örülnek, ha láthatják az unokákat. A nagyszüleim már nem élnek. A nagymamáim olyan korán meghaltak, hogy nem is emlékszem rájuk. Amikor iskolás voltam, mindig irigyeltem az osztálytársaimat, akik a nagymamánál ebédeltek. A nagyapáim tovább éltek, rájuk jól emlékszem. Idős korukban rendszeresen jártak hozzánk ebédelni és beszélgetni egymással. Apai nagyapám sokat mesélt a dédapámról, aki Olaszországban harcolt az első világháborúban. A dédapáim szüleiről, az ükanyáimról és ükapáimról, illetve az ő szüleikről, a szépapáimról és a szépanyáimról sajnos már nem tudunk semmit.

Két gyerekem van, egy lányom és egy fiam. Ők már nem tudtak találkozni a dédszüleikkel, de rendszeresen járunk haza a nagyszülőkhöz.

Egy testvérem volt, de fiatalon meghalt. Az ő lánya az én unokahúgom, a fia pedig az unokaöcsém. Mindketten imádják a finn csokikat, mindig viszek is nekik. A testvérem férje, a sógorom közel lakik a szüleimhez, és gyakran találkozunk, amikor Magyarországon vagyunk.

Csak három unokatestvérem van. Az ő gyerekeik a másodunokaöccseim és -húgaim.

A nagybátyáim már nem élnek, de van egy kedves nagynénim, akivel szoktunk találkozni.

Eddig csak a vérrokonaimról meséltem. Rajtuk kívül persze vannak más rokonaim is. A férjem finn. Neki két nővére van. Anyósom és sógornőim gyakran jönnek hozzánk. Olyankor általában magyar ételeket főzök nekik. Apósom már nem él.

A családunkba tartozik még az unokahúgom férje és az unokaöcsém barátnője. Az unokahúgomék Szegeden laknak, az unokaöcsémék Pesten. Unokahúgoméknak nemrég kisfiuk született, még csak négyhónapos. Nagyon aranyos, mosolygós kisbaba. A magyar kisbabák rögtön nevet kapnak, amikor megszületnek.

Artikkeli on ilmestynyt Suomi-Unkari-lehdessä 2-2016.